ikarus – Henrik Photo

Először került megrendezésre egy nagyszerű esemény Tapolcán, én pedig kilátogattam oda.

Korábban már Polgáron is jártam, így olyan körülményekre számítottam, amiket ott megszoktam, nos pozitívan csalódtam. Hihetetlenül sok ember jött el a rendezvényre, minden korosztályból. A legkisebbek is élvezték a sok színes busz látványát, az idősebbek pedig utazva rajtuk fiatalkori emlékeiket idézhették fel rajtuk, mikor még az iskolába jártak a faros Ikarusokkal.

Lévén, hogy nemzetközi találkozó, sok külföldi jármű is eljött, de azért javarészt magyar és OT rendszámokkal lehetett találkozni.

A legmeglepőbb vendég talán a BKV volt, de erről később.

A nap első busza, egy 55-ös faros Ikarus, ő vett fel minket az állomáson. Már akkor is tömve volt, csak állóhely akadt éppen az ajtóban.
Menet közben a tükörben végig láttam a sofőr arcát, aki talán még az utasoknál is nagyobb gyermeki vigyorral vezette ezt a remek ki buszt.

Kis utazás után meg is érkeztünk a kiállítás helyszínére, ahol hatalmas tömeg préselődött össze, és próbált feljutni a ritkábbnál ritkább buszcsodákra.

Mondhatni, a kiállítás egyik legszebb busza volt ez az Ikarus 250.59-es. nagyon szép állapotban lett felújítva. Sajnos be volt zárva így a belteréről nem sikerült fotót készítsek, bár ezt néhány kép után el is feledtem, sajnos nehéz volt belül fotózni bármelyik buszon is.

Ez a csodás Ikarus 311-es is ott állt a sorban. Nem készíthettem róla több képet, mert mikor ez készült, utána pillanatokkal megindult a tömeg, és teljesen eltakarták a buszt.

Mávag Tr 3,5 ehhez talán nem is kell mit hozzáfűzni. A találkozó egyik legöregebb szereplője, hihetetlenül szép állapotú gép.

Egy újabb faros, a Kapos Volán színeiben, ajánlom figyelembe a rendszámot.Háttérben már gurul az amire a legjobban kíváncsi voltam.

És íme, itt is van, a Malév Air Tours színeiben az a legendás Ikarus 250-es, amely még egy filmszerepet is kapott. Bujtor István “Csak Semmi pánik” című filmjében tűnik fel.

Ezt a szép buszt már egy ideje vadásztam, amióta hallottam hírét, hogy elkészült lencsevégre akartam kapni, most végre sikerült. Messze a legszebben felújított Ikarusnak tartom, de elég csak megnézni.

A kiállítás egy újabb olyan résztvevője, akitől megállt az emberekben a szó. Hirtelen mindenki odanézett amikor ez a csodaszép, piros színű, OT rendszámos Ikarus 311-es begördült a parkolóba, a rendezvény helyszínére.

Még egy kép a buszról. Mindkét épen látszik a rendezvény szervezettsége, hiszen, eredeti egyenruhás kalauzok és sofőrök mindenfele, minden járművön.

Egy újabb faros, ígérem ez az utolsó, viszont érdemes megnézni a nemzeti színűre festett Ikarus logót a busz orrán, lenyűgöző.

BKV

Nem véletlenül van kiemelve a BKV a kép felett, ugyanis a társaság a találkozóra elég szép buszokat hozott. Bár valószínűleg több volt a BKV festésű magánbusz, mint az eredeti BKV de érdekes volt látni.

A Lada lámpás Ikarus 415 indul éppen 15 perces körére a városba.

Azt hiszem, ez a busz többeknek furcsa lesz, akik mostanság nem olvasták a buszos híreket. Ő egy Ikarus 260-as, mégpedig egy alig pár héttel ezelőtt “befejezett” darab. A BKV egyik boszorkánykonyhájában született meg ez a busz, “egyedi” homlok és hátfallal. Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a gép, bár sok Classic Ikarust látok, hiszen felénk még van belőlük néhány, de ennyire fiatal példány egy sincs.
Érdemes megnézni, hogy a Polgári találkozóhoz hasonlóan, ahol 2 éve a PKD Ikarusok megjelenésekor, úgy most is, a BKV beprogramozta a Fok-Gyem kijelzőket, egyedi úti céllal ellátva a buszt.

Volt még néhány olyan Ikarus, amiket sajnos nem tudtam lencsevégre kapni a helyszűke miatt:

Ikarus 284 – Az első tolócsuklós autóbusz

Nagyon sok Ikarus 250 és 256-os

IFA alvázas Ikarus 211

Egy elég szerény állapotú BKV-s Ikarus 405

Egy ma is közlekedő ÉNyKK fényezésű Ikarus 280-as

Farosok, 311-esek, Tr 5-ös, E98HD és még nagyon sok más busz, de elsorolni se lehet őket, legközelebb igyekszem ügyesebben helyezkedni.

Zárás képen még három kép:

Ez volt az az Ikarus 311-es, amivel egy jegy fejében mehettünk negyed órát. Az utazás külön élmény volt. Lenyűgöző, hogy ezeknek a régi buszoknak milyen hihetetlen hangszigetelése és hangereje van. Menet közben, mikor épp nekiindultunk egy kis emelkedőnek egy idős úr és egy szervező közösen felnyitották a motort takaró ajtókat, és átjárta a buszt az a hihetetlen erőt sugárzó hang amit az orrban dobogó Csepel szív kiadott magából. Hamarosan a sofőr is belement a dologba, és nem sajnálta kihúzatni a buszt, aminek hatására ugyan félig megsüketültünk, de minden férfi, fiú, kortól függetlenül fültől-fülig érő vigyorral nézett előre. Mikor becsukták a motort fedő ajtót hirtelen hatalmas csend lett úrrá a buszon. Ilyet még egy mai modern buszon se tapasztaltam.

Ezt kicsit Tapolcához, hiszen itt van kiállítva az a Nohab, amely nem messze onnan, a Balaton partjánál felborult, és eddig a közlekedési múzeum dísze volt. Közelről hatalmas ez a mozdony, még így is, hogy csak egy kis része van ott.